Megjegyzések

Megjegyzések: ● A bejegyzési dátumoknak a valósághoz nincs köze, azok csak az – ábécé szerinti – sorbarendezést szolgálják.

● Az oldal folyamatos fejlesztés, bővítés alatt áll, amikor van rá időm, új személyekkel vagy a meglévők kifejtésével gyarapítom.
Ezt az oldalt manapság már nem szoktam írni-fejleszteni, de a korábbi írásaimat azért fent hagyom rajta.

● A blog tartalmazni fogja néhány történelmi "főszereplő" életrajzát is (mint pl.: Bocskai, vagy még híresebbek), azonban tekintettel arra, hogy róluk úgyis számtalan kötetnyi irodalom található nyomtatott formában és neten is, valamint nekem is jóval több idő ezeket összevetni és leírni; ezért elsősorban nem ilyen személyekről fog szólni ez az oldal. Megpróbálom inkább kevésbé ismert, ám mégis nagyszerű személyek életrajzát felvázolni, akikről nehezebb is az olvasóknak máshol összefoglalva információt találni és nekem sem szükséges túl sok részletet leírnom róluk.

Akiknek az életrajza már késznek tekinthető, azok neve a jobboldali tartalomjegyzékben található.

A nevek mellett tájékoztatásképp, zárójelben, megtalálható, hogy az adott személy életrajzánál kb. hány oldalas olvasmányra számíthat az olvasó.


2009. november 14., szombat

Zrínyi Miklós


gróf Zrínyi Miklós
1508–1566


főnemes, horvát bán, tárnokmester, hadvezér
A "szigetvári hős", aki életét a török terjeszkedés elleni küzdelemnek, hazája és a kereszténység védelmének szentelte; hősi halálával pedig példaképpé és "örökéletűvé" vált az utókor számára.


Származása
Idősebb Zrínyi Miklós 1508 körül született, a neves, már a törökelleni harcokban is érdemeket szerzett Zrínyi-család sarjaként. (A Zrínyi család az Árpád-kori horvát Šubić-nemzetségből származott, akik az Árpád-ház kihalása után az Anjou-ház trónigényét támogatták, majd az 1347-ben kapott szlavóniai Zrin vára után, Zrínyi-re nevezték át maguk.) Apját szintén Zrínyi Miklósnak hívták.

Élete
Az ifjú Zrínyi Miklós, vitéz családja "hagyományát" követve, elszántan küzdött az előrenyomuló Oszmán Birodalom ellen; majd miután a középkori Magyar Királyság elvérzett a mohácsi síkon, tovább harcolt megmaradt hazájáért és hitéért. Részt vett Bécs 1529-es védelmében is és a későbbiekben is hűségesen kitartott a mindenkori – Habsburg – magyar király mellett, még akkoris, ha azok nem voltak méltóak rá, hogy egy ily nagy ember szolgálja őket. (Tette ezt egy olyan korban, mikor a magyar nemesség egy része, de leginkább a főurak, sűrűn cserélgették, hogy épp melyik magyar uralkodó oldalára álljanak, aszerint hogy melyik esetben látszottak hatalmi- és anyagi igényeik jobban kielégülni és sokszor kicsinyes érdekeik érvényesülni...) Akkoris a király parancsának engedelmeskedett, mikor a – törökök elleni vesztes csata és gyáva viselkedése miatt árulással megvádolt és bebörtönzött, majd szökése után Ferdinánd-ellenes szövetséget szervező – Magyarországra menekült Katzianer zsoldosvezér megpróbálta Zrínyit rávenni a törökökhöz való átállásra, mire Zrínyi megölte a valóban árulóvá lett hadvezért (1539).
Első felesége Frangepán Katalin volt (1543), akinek kezével jelentős birtokokat és vagyont is szerzett. 1546-ban pedig királyi adományként megkapta a Muraközt és benne Csáktornyát, ami a későbbiekben a család rezidenciája lett.
Zrínyit egy hadi sikere után, 1542-ben horvát bánná nevezték ki, mely tisztségének tizenöt éve alatt szüntelen harcot vívott a terjeszkedő törökökkel. Nem egyszer jelentős létszámfölényben lévő török seregek felett is diadalmaskodott. Egyik leghíresebb és legfényesebb győzelmét a törökök felett, Nádasdy Tamás nádorral együtt aratták 1556 nyarán, Babócsánál.
A következő években Zrínyi elnyerte a tárnokmesteri tisztséget és saját kérésére Ferdinánd kinevezte Szigetvár kapitányává. (Szigetvár védelmében vagy a vár felmentéséért egyébként korábban már többször megütközött a törökökkel. A vár sikeresen ellenállt Tojgun, majd Ali budai pasa ostromának is.) Mindkét tisztséget haláláig viselte.

"Szigeti veszedelem"
1566 nyarán I.(Nagy) Szulejmán szultán élete utolsó hadjáratára indult, hogy még egyszer megkísérelje a régóta áhított, fő célpontnak tekintett Bécs elfoglalását. Augusztus elején az agg szultán kb.80000 fős hada körülzárta az "útonálló" Szigetvárat. A vár kapitánya, Zrínyi Miklós, egy hónapon át védte mindenre elszántan a rábízott erősséget, mindenféle külső segítség nélkül, mindössze 2500 magyar és horvát katonájával. A várat egyébként védő mocsarak a nyár folyamán nagyrészt kiszáradtak, a maradékukat pedig a törökök lecsapolták. Mivel Szigetvár jóval keményebb ellenállást fejtett ki a vártnál, egy tekintélyes méretű császári had pedig Magyaróvárnál állomásozott, ezért Zrínyinek állítólag a szultán felajánlotta Horvátország és Szlavónia kormányzóságát a megadásért cserébe; azonban Zrínyinek eszében sem volt megadni magát, az ajánlatot így visszautasította. Ezután nyílvesszőkön bejuttatott, magyar és horvát nyelven írt üzenetekkel igyekeztek a vár védőit megvesztegetni, ám Zrínyi katonái jobban szerették annál hazájukat, semhogy a szabad menekvés ígéretéért cserébe elárulják azt. A vár szakadatlan lövetése, az újabb rohamok és öldöklő harc tehát tovább folytatódott. Így aztán, egy hónapos kitartó és véres küzdelem után (szeptember 7 vagy 8-án), végül Zrínyi megmaradt vitézei élén kitört a rommá lőtt, égő várból; és harcosaival együtt, mind egy szálig hősi halált haltak.

Az örök dicsőség
Szulejmán szultán sem érte el soha többé célját, azaz Bécset, sőt, Zrínyi hősi halálát sem érhette meg, ugyanis az ostrom alatt, alig két nappal Zrínyiék hőstette előtt, a legnagyobb török szultán – természetes halállal – elhunyt. Halálát a harc alatt a török vezetők eltitkolták katonáik elől. Azonban a nagyvezír is tudta ellenfelében tisztelni a vitézt, ezért Zrínyi testét hőshöz illően temettette el, fejét pedig bársonyba takarva küldte el Miksa császárnak, azzal az üzenettel, hogy: "A legjobb magyar vezér fejét küldöm, akire pedig ezután is nagy szükséged lett volna!"
Szigetvár védelmének dicsőséges történetét Zrínyi dédunokája, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós örökítette meg, "Szigeti veszedelem" című eposzában. Az elmúlt évszázadok alatt azonban – szerencsére, hiszen ő igazán méltó rá, hogy nevét soha ne feledjék el – számos más irodalmi művel, festményekkel, szobrokkal, emlékművekkel és egyéb módokon emlékeztek/emlékeztünk meg Zrínyi Miklósról, a szigetvári hősről, aki a becsület, a magyar vitézség és önfeláldozás mintaképévé vált.

1 megjegyzés: