Agamemnón
i.e.1200 körül
görög mitológiai hős, Mükéné királya, a tróját ostromló görög sereg fővezére
Agamemnón leírásánhoz egy 2004-ben írt esszémet használom föl, kisebb módosításokkal.
Ezen esszé megíráshoz elsősorban az adta a lelkesedésem, hogy a Trója című filmben Agamemnónt igencsak gonosznak és kegyetlennek mutatták be, én pedig kíváncsi voltam rá, hogy ebből mennyi igaz. Tehát ez a fogalmazás fő célja -Agamemnón bemutatásán kívül- az is, hogy elolvasása után bárki megítélhesse, milyen is volt Agamemnón valójában.
Eredete, ifjúkora
A görög mitológia szerint Agamemnón ükapja maga Zeusz volt, akinek néhányszáz gyermeke közül került ki Tantalosz is, Agamemnón dédapja, aki rettenetes gaztettei miatt a halála utáni örök szenvedést érdemelte ki. - Egy iszapos tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg és örök éhség és szomjúság gyötri. A hullámok az álláig érnek, de ha inni akar, teljesen visszahúzódnak. A fa ágai roskadoznak a gyümölcsöktől, de ha enni szeretne, egy széllökés elsodorja őket távolabbra. – Az ő fia volt Pelopsz, akit az isteneknek össze kellett rakniuk és feléleszteniük, ugyanis apja feldarabolta és az ételbe keverve feltálalta az isteneknek. Démétér pedig egy elefántcsont lapockával ajándékozta meg, mivel az eredeti lapockát véletlenül megette. Így lett az elefántcsont lapocka Pelopsz összes ivadékának ismertetőjele. Pelopsz fia Átreusz, aki örök harcban állt testvérével, Thüesztésszel és állandó cselszövésekkel keserítették meg egymás életét. Átreuszt Thüesztész fia, Aigiszthosz ölte meg, akit haláláig Átreusz a saját fiának hitt. Igazi gyermekeit, Agamemnónt és Meneláoszt (még több gyermeke is volt) a dajkájuk mentette meg, aki Sziküón királyához ment a gyerekekkel, Sziküón királya pedig az aitóliai Oineuszra bízta őket. Miután néhány évet eltöltöttek Oineusz udvarában, Tündareusz, Spárta királya visszahelyezte őket jogaikba, miután Thüesztészt száműzte Mükénéből (Aigiszthosz vele együtt elmenekült rettegve Agamemnón bosszújától) és meg is eskette, hogy átadja a kormánypálcát Agamemnónnak és soha többé nem tér vissza. Így lett Agamemnón a kor legnagyobb városának a királya.
Mükéné királya
Először unokatestvére, Pisza királya ellen viselt háborút, akit egy ütközetben megölt és özvegyét, Klütaimnésztrát kényszerítette, hogy menjen feleségül hozzá. (Rokonok megölése nemcsak Agamemnón rossz tulajdonsága volt, jóformán minden görög király megölte több rokonát is, mondhatnánk, hogy hétköznapi dolog volt.. Mint ahogy az is, hogy ősei mind „színházkedvelőek” voltak – ugyanis mindnyájan szerették ismerőeiket „több darabban látni”, magyarul mind feldaraboltak valakit: Tantalosz a fiát, Pelopsz az egyik ellenséges királyt, Átreusz pedig az unokaöccseit. Természetesen ilyen gusztustalan gaztettet sok más görög hős is elkövetett, Agamemnón szerencsére nem tartozik közéjük.) Erre Klütaimnésztra bátyjai, a Dioszkúroszok, Mükéné ellen vonultak, de Agamemnón jótevőjéhez, Tündareuszhoz fordult oltalomért. Tündareusz megbocsátott neki (mert Klütaimnésztra a lánya volt) és megengedte, hogy megtartsa Klütaimnésztrát. A Dioszkúroszok halála után Meneláosz elvette nővérüket, Helenét, Tündareusz pedig lemondott javára a trónról. Klütaimnésztra egy fiút – Oresztészt – és három lányt – Elektrát, Íphigeneiát és Khüroszthemiszt – szült Agamemnónnak. Agamemnón még sok más királlyal is hadakozott, mígnem Hellász leghatalmasabb uralkodójává vált. Mikor pedig Parisz, a trójai Priamosz király fia megszöktette Agamemnón öccsének, Meneláosznak a feleségét, Helenét, ez éppen megfelelő ürügyként szolgált arra, hogy megtámadhassa a gazdag Tróját. Viszont kétségtelen volt az is, hogy Tróját megostromolni a legnehezebb vállalkozás lesz Agamemnón életében. Először még követeket is küldött Priamoszhoz, udvarias kéréssel megbízva őket – méghozzá Meneláoszt, Odüsszeuszt és Palamédészt – hogy adja vissza Helenét és Meneláosz vagyontárgyait, azonban a három követet a trójaiak meg is ölték volna, ha Anténór, a szállásadójuk meg nem akadályozta volna a gyalázatos merényletet.
Így már épp elegendő indok volt rá, hogy Tróját megtámadják. Az akháj királyok egyesítették seregeiket és Agamemnón vezetésével Trója ellen indultak.
A trójai háború
Pontosabban csak indultak volna, azonban a szél sehogy sem akart nekik kedvezni. Kalkhász, a híres jós kijelentette, hogy Agamemnónnak előbb fel kell áldoznia Artemisz számára, Iphigeneia nevű lányát. Ebbe Agamemnón nem egyezett bele, csakhogy a többi görög vezér levélben elhívta Iphigeneiát Auliszba (ahol fel kellett őt áldozni), mintha Akhilleuszhoz akarnák férjhez adni, visszaélve ezzel Akhilleusz nevével is. Mikor fény derült az igazságra, addigra Agamemnónt sikerült meggyőzniük a többieknek és Iphigeneia is nagylelkűen beletörődött, hogy életét adja Görögország dicsőségéért. A halála előtti utolsó pillanatban azonban Artemisz elragadta a lányt és helyette egy szarvast rakott az oltárra. Így Agamemnón bár elvesztette lányát, annak mégsem kellett meghalnia. Az áldozati szertartás után a szélirány hirtelen megváltozott és az akháj sereg útnak indulhatott.
A támadó seregben harcolt rengeteg király és hős, a fővezér mégis Agamemnón volt, aki azonban a sereg legjobb harcosával, Akhilleusszal állandóan konfliktusokba és veszekedésekbe keveredett. Leghíresebb összetűzésük a trójai háború utolsó, kilencedik évében történt. Ekkor ugyanis Agamemnón szolgálólányáért, Khrűszéiszért, akit Trójánál ejtettek fogságba az akhájok, apja könyörgött, hogy engedjék szabadon. Agamemnón azonban Zeusz tanácsára durván elküldte a könyörgő apát (Khrűszészt). Mivel Khrűszész viszont Apollón papja volt és Apollón bosszúból 10 napon keresztül járványt okozó nyilakkal lőtte az akháj sereget, Agamemnónnak ki kellett engesztelnie Apollónt, és Khrűszéiszt is vissza kellett adnia az apjának. Azonban maga kárpótlására Khrűszéisz elvesztéséért, elvette Akhilleusz szolgálólányát, Brűszéiszt, holott a lányt az osztozkodásnál Akhilleusznak adták. Erre Akhilleusz megharagudott és nem volt hajlandó tovább részt venni a háborúban. Akhilleusz „kimaradása” idején az akhájok nagy veszteségeket szenvedtek, ezért Agamemnón kénytelen volt Brűszéiszt sok-sok ajándék kíséretében visszaadni Akhilleusznak, aki elfogadta, de döntésén nem változtatott és csapatával már a hazaindulásra készülődött. Meg kell még jegyezni, hogy Khrűszész időközben visszahozta lányát, aki kijelentette, hogy Agamemnón jól bánt vele, és mellette akar maradni. Másnap egy heves harcban, ahol Agamemnón, Odüsszeusz és még sok más vezér és bajnok megsebesült és ahol még Akhilleusz is rövid időre megfeledkezett haragjáról és harcba szállt, Patroklosz, Akhilleusz legjobb barátja, Akhilleusz kölcsönkért fegyvereiben és felszerelésében harcolt. A trójaiak menekültek is előle, míg azt hitték, hogy ő Akhilleusz. Amikor azonban Apollón váratlanul felfedte a trójaiak előtt a páncélba bújt alak kilétét, egymás után rontottak rá, mígnem Hektór egyetlen csapással megölte. Mikor ezt megtudta Akhilleusz, rettenetes haragra gerjedt, újból harcolni kezdett, kibékült Agamemnónnal és hamarosan végzett is Hektórral. Ezzel viszont már igencsak elkanyarodtam a fogalmazás lényegétől.
És akkor most következzék néhány jelenet az Iliászból, amik alapján egy kissé széjjelebb oszlathatjuk a ködöt, az Agamemnonról alkotott képünkről. Az első párbeszéd Priamosz király és Helené között zajlik, Trója egyik bástyáján és ők meglepően dicsérik Agamemnónt, pedig az ellenség oldalán állnak.
PRIAMOSZ „S hogy megmondd, ki is ott az az órjástermetű férfi, mondd a nevét, az akhájok közt ki e szép magas ember. Vannak ugyan mások fejjel magasabbak is ottlenn, csakhogy ilyen szépet nem láttam még szemeimmel s íly tisztelnivalót: fejedelmi vitézre hasonlít.”
HELENÉ „(…blabla…) Átreidész ő, szélesen országló Agamemnón, nagyszerű dárdavető
s népének jó fejedelme…”
Azt nem tudom, hogy minden harcban részt vett-e Agamemnón (de egyben biztosan részt vett, amiben meg is sebesült, de ezt már említettem), azonban az Iliász 11. énekének címe: „Agamemnón vitézkedése”, ez pedig magáért beszél. Észrevételeim szerint vezértársai közül Odüsszeusz támogatta a leginkább és a legtöbbször, amit ő is viszonzott. Azonban vannak jelenetek, melyek Agamemnón kíméletlenségét bizonyítják, ilyen például a 6. énekben szereplő kocsijáról leesett trójai harci szekeres katona azonnali ledöfése, akinek már Meneláosz is majdnem megkegyelmezett, pedig ő viszont tényleg híres elvakult kegyetlenségéről (állandó jelzője is az „Árész-kedvelt”). Viszont a trójai vár és város végső romba-döntésénél és felégetésénél Agamemnón viszonylag kíméletesnek tűnik – társaihoz képest – mintha már nem szeretné, hogy több áldozata legyen a háborúnak. A filmmel ellentétben (már eddig is sok olyan tényt közöltem, ami ellentétes a filmmel, csak külön nem említettem) az öreg Priamosz királyt egyáltalán nem Agamemnón öli meg, sőt halálához köze sincs. A trójai királlyal (a valóban kegyetlen) Neoptolemosz és katonái végeznek.
Hazatérése és halála
Itt az ideje, hogy elhagyjuk Tróját.
Előbb azonban fontos tudnunk, hogy Naupolisz, aki nem kapott semmilyen elégtételt a görög vezérektől fiának, a bölcs Palamédésznek megkövezéséért, elvitorlázott Trója alól, körülhajózta Attikát és Peloponnészoszt, s ellenségei magukra maradt asszonyait arra biztatta, hogy csalják meg férjüket. Mikor Aigiszthosz (aki Átreuszt megölte) meghallotta, hogy Klütaimnésztra azok közt van, akik a legbuzgóbban hagyják meggyőzni magukat Naupolisz által, nem csak azt tervelte ki, hogy szeretője lesz az asszonynak, hanem azt is, hogy segítségével meggyilkolja Agamemnónt.
Klütaimnésztra eleinte visszautasította Aigiszthosz közeledését, mert Agamemnón értesült róla, hogy Naupolisz Mükénében járt, s megbízta öreg, udvari énekesét, hogy tartsa szemmel az asszonyt, s hűtlensége legkisebb jelét is írásban jelentse neki. Aigiszthosz azonban elfogta az öreg énekest, minden élelem nélkül egy elhagyatott szigetre vetette és a ragadozó madarak hamarosan csontig leették az öreg énekesről a húst. Klütaimnésztra most már átengedte magát Aigiszthosz ölelésének. Klütaimnésztrának nemigen volt rá oka, hogy szeresse Agamemnónt: korábbi férjét és babáját megölte, kényszerítette, hogy menjen hozzá feleségül, jóváhagyását adta hozzá, hogy Íphigeneiát feláldozzák, aztán elment egy háborúba, melynek úgy tűnt, sose lesz vége. Ráadásul azt beszélték róla, hogy szeretőnek haza akarja hozni Priamosz leányát Kasszandrát, a jósnőt. Ami igaz is volt, sőt Kasszandra ikreket is szült Agamemnónnak, de semmi nem mutatott arra, hogy Agamemnón meg akarja sérteni Klütaimnésztrát. (Najó, ezt a lüke dolgot már régen írtam xD)
Mivel Klütaimnésztra tartott férje váratlan hazaérkezésétől, levelet írt Agamemnónnak és megkérte, hogy gyújtson jelzőtüzet az Ída-hegyen, ha Trója elesett. Ő maga meg egész máglyaláncot létesített és Agamemnón egyik hűséges szolgáját kirendelte a palota tetejére figyelni az Arakhné-hegyen lévő jelzőtűz fellobbanását. Egy sötét éjszaka megpillantotta a távoli jelzőtüzet és gyorsan felébresztette Klütaimnésztrát, aki tulajdonképpen már azt szerette volna, ha Trója ostroma sose ér véget. Aigiszthosz meg elhelyezte az egyik emberét a tengerparton egy őrtoronyban, s két aranytalentumot ígért neki, ha jelenti mikor száll partra Agamemnón.
Héra kimentette Agamemmnónt egy szörnyű viharból, mely sok hazatérő görög hajót is elpusztított és Meneláoszt, aki bátyjával ellentétben nem mutatott be áldozatot Athénének a diadalkor, elsodorta Egyiptomba. Mikor Agamemnón partra szállt, örömkönnyekkel a szemében lehajolt és megcsókolta a földet. Eközben az őrszem már rohant Mükénébe, hogy bevasalja az ígért jutalmat. Aigiszthosz kiválasztotta húsz legvakmerőbb katonáját, különböző helyeken lesbe állította őket a palotában és ünnepi lakomát rendelt el.
Klütaimnésztra a hosszú úttól megviselt férjét látszólag boldogan üdvözölte, bíbor szőnyeget terített a lába alá, aztán a fürdőházba vezette, ahol már előkészült a meleg fürdő. Csak Kasszandra maradt látnoki révületbe esve a palotán kívül, semmi áron nem akart belépni, azt kiabálta, hogy vérszagot érez, s Thüesztész átka lebeg az ebédlő fölött. Mikor Agamemnón megmosakodott, és fél lábbal kilépett a kádból, alig várva, hogy nekiláthasson a már feltálalt ünnepi lakomának, Klütaimnésztra hozzálépett, mintha, törülközőt akarna köréje csavarni, a törülköző helyett azonban egy sajátkezűleg font hálót dobott a fejére. Agamemnón belebonyolódott a hálóba, s így pusztult el Aigiszthosz kezétől, aki kétszer rávágott egy kétélű bárddal. Visszaesett az ezüstfalú kádba és ekkor Klütaimnésztra egy fejszével lecsapta a fejét. Aztán kirohant, hogy ugyanazzal a fegyverrel megölje Kasszandrát is. Még annyi fáradtságot sem vett magának, hogy előbb lezárja férje szemhéját, és becsukja a száját, csak a ráfröccsent vért törölte a hajába ezzel jelezve, hogy Agamemnón maga okozta halálát. A palotában ekkor már heves csata tombolt Agamemnón testőrsége és Aigiszthosz emberei között. Szaporán hullottak a harcosok, a sebesültek vértócsában hörögve hevertek a megrakott asztalok közt.
A küzdelemből Aigiszthosz került ki győztesen. Odakünn Kasszandra feje is a porba hullt, Aigiszthosz pedig a csecsemőkorú ikreit is megölte. Ez a mészárlás Gamélión (január) 13-án történt, ezért Klütaimnésztra minden hónap 13. napját hatalmas ünneppé nyilvánította. Agamemnón fiát, Oresztészt – akit leginkább csak anyai nagyszülei neveltek -, azonban dajkája megmentette (akárcsak ahogy egykoron Agamemnónt is dajkája mentette meg), saját gyermekét fektetve a királyi gyermekszoba ágyába, s Aigiszthosz így azt ölette meg Oresztész helyett. Aigiszthosz hét évig tejesen átvette Agamemnón „szerepét” Mükénében (harckocsiját, trónját, jogarát, ruháját, vagyonát), bár állítólag titokban csupán Klütaimnésztra „rabszolgája” volt. Állandóan rettegett Oresztész visszatérésétől, habár ennek ellenkezőjét próbálta kimutatni. Mikor Oresztész felnőtt, bosszút állt apjáért – és nagyapjáért –, Aigiszthoszt és Klütaimnésztrát egyaránt megölte. Ez azonban már egy másik történet.
Végső értékelés, megjegyzések
Agamemnón főként a trójai háborúban való részvételéről, valamint halálának körülményeiről ismert, ezért is tárgyaltam ezeket részletesebben. Nevezték őt Átreidésznek vagy Átreidának (bár az Átreida, Meneláosznak is a neve volt), esetleg Átreidész Agamemnónnak, így együttesen. Legfőbb jelzői a „népterelő” vagy „néppásztor”, a „sereget-vezető”, illetve a „hős”, bár ez utóbbit szinte minden mitológiai férfira használták. A Kislexikon így ír Agamemnónról: „Alakja a bűn és
bűnhődés morális problémájának ókori előzménye, a végzete felé haladó, ellentmondásos tragikus hős szimbóluma.” Nem értek vele teljesen egyet, de az kétségtelen, hogy ellentmondásos hős, hiszen nem nagyon tudtam megállapítani, hogy milyen emberként is értékeljem őt. (Mint ahogy, így újraolvasva, erről az egész „idétlen bandáról” nehéz lenne véleményt mondani, hiszen a mitológia szerint mindnek voltak elég furcsa dolgai, mondhatni, hogy csupa ellentmondásos hőssel állunk szemben, ami miatt még a „legjobbakat” se tudjuk őszintén szeretni…) A Magyar Nagylexikon némileg hízelgőbben ír róla és említi, hogy „Mükéné királyaként békében igyekezett élni, de az öccsén, Menelaoszon esett sérelem miatt ő szervezte meg végül a trójai háborút”. A nagy Mitológia könyv különösebb véleménynyilvánítás nélkül meséli el Agamemnón cselekedeteit (és az Átreusz-házon ülő átkot), egyetlen rövid értékelése így hangzik: „Homérosz szerint Agamemnón nemcsak méltóságteljes és fennkölt viselkedéséről volt híres, hanem arról is, hogy szeme és feje roppant módon hasonlított Zeuszéhoz” (aki ugyebár az ükapja volt a mitológia szerint). De mivel a róla szóló történetek jelentős része csak legenda, ezért a történelmi valóságban élt Agamemnónról még ennél is kevesebbet tudunk.
2011. július 20., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése