Beriszló Péter

Beriszló Péter
1475–1520

hadvezér, főpap, diplomata
Vitéz hadvezér, aki felismerte és komolyan vette a török fenyegetést, és mindent megtett az oszmán előrenyomulás megállításáért.

Származása és pályafutásának kezdete
A délszláv eredetű patrícius családból származó Beriszló Péter (horvátul Petar Berislavić, de Tomiszlávnak is nevezik) valószínűleg 1475-ben született a dalmáciai Trauban (Trogir). Szülei Beriszló Iván és Sztatileo Magdolna voltak.
Beriszló Péter rokoni kapcsolatai révén még fiatal korában került Magyarországra, Váradi Péter kalocsai érsek udvarába. 1500-ban kalocsai kanonok lett, majd 1502-ben hájszentlőrinci-, 1507-ben pedig fehérvári prépost. 1502-ben királyi titkár lett és ilyen minőségében a királyi kancelláriába került. Kezdetben Bakócz Tamás híve volt, ám később – mivel Bakóczcal ellentétben, Beriszló határozottan a Velencei Köztársasággal szembeni álláspontot képviselt, tartva attól, (nem alaptalanul) hogy Velence Magyarország kárára akar terjeszkedni – fokozatosan szembekerültek egymással.

A törökök ellen diplomáciával…
Beriszlót ekkoriban főként a diplomáciában foglalkoztatták. Többször tárgyalt Rómában a pápával és Bécsben I.Miksa császárral, akitől a leginkább várt jelentős segítséget az oszmán veszedelem feltartóztatásában. Kétszer volt azonban követségben Velencében is, 1510-ben pedig Thurzó Jánossal járt Lengyelországban, I.(Öreg) Zsigmond lengyel királynál és feltehetően még más országokban is megfordult. Beriszló Péter ezen diplomáciai útjai során, lényegében mindig azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy a törökök elleni harchoz kérjen és kapjon támogatást.
1511-ben Veszprém püspökévé nevezték ki, 1513-tól pedig a Délvidék védelmének hatékonyabb megszervezése végett horvát-szlavón-dalmát bán, zenggi kapitány, vránai perjel, jajcai bán és királyi kincstartó lett; bár utóbbi két tisztségétől II.Ulászló halálakor meg kellett válnia.

…és fegyverrel
Báni kinevezése után Beriszló Péter azonnal belevetette magát a török elleni harc „gyakorlati” részébe is. 1513 augusztusában Dubicánál egy hatalmas győzelmet aratott az elbizakodott, betörő törökök felett; és ettől kezdve minden erejét s tehetségét a törökök elleni küzdelemre összpontosította.
A Dózsa György-féle parasztháború idején féken tartotta a horvát parasztokat.
A törökök elleni elszánt és kitartó védekezés mellett rendszeresen (és sikereket aratva) be is tört oszmán fennhatóság alatt lévő területekre. 1517-ben segített felmenteni a török ostromzár alól Jajca várát. Eredményeinek elismeréseként X.Leó pápa szentelt kardot adományozott neki, valamint pénzzel, fegyverrel és gabonával is támogatta.
1520 májusában a déli országrészek védelmében, a harctéren, a korenicai ütközetben, a megvert török lovasok üldözése közben halt hősi halált. Bihács várában helyezték örök nyugalomra.

Beriszló Péter utóélete
Beriszló Péter harcait és vitézségét már életében megverselték, elismerték és sokan megbecsülték érte. 1521-ben, Nándorfehérvár elestekor, sokan úgy vélték, hogy Beriszló képes lett volna megvédeni a kulcsfontosságú várat, ha tovább élt volna.
„Pártállását” – noha egyesekkel összeveszett élete során – leginkább úgy lehetne meghatározni, hogy mindig a Habsburg-barátság (vagy inkább „bizalom”) és a Velence-ellenesség jellemezte. Ám e kiváló vitéz nagysága talán éppen abban rejlett, hogy míg a nemesség nagy része egymás pocskondiázásával volt elfoglalva, addig ő a belviszályokon felülemelkedve, hazája védelmét mindenek elé helyezte; és az ország katasztrofális anyagi, katonai és politikai állapota közepette is teljes erejével a fenyegető külső veszély megállításán fáradozott, és mikor arra volt szükség, életét áldozta érte.